Pünkösdi ünnepkör
Áldozócsütörtök: Jézus mennybemenetelének ünnepe, a húsvétot követő negyvenedik nap. Nevét onnan kaphatta, hogy az Egyház a húsvét környéki, évi egyszeri kötelező áldozás határidejéül valamikor ezt a napot adta meg. Sok templom búcsúnapja.
Pünkösd: A húsvétot követő ötvenedik nap. Pünkösd az egyház születésnapja.
Pünkösd a tavaszi időszak és az egyházi év harmadik fő ünnepe. Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.
A pünkösdhöz fűződő legarchaikusabb szokás a pünkösdi királyválasztás. A pünkösdi királyt - akit versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választottak ki - egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre, mulatságra. Minden kocsmában "ingyen rovása" volt (vagyis a község fizette a fogyasztását), lovát, marháját társai őrizték, apróbb vétségeiért pedig testi fenyítéssel nem illették. A legények engedelmességgel tartoztak neki. (Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi királyt.)
A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még napjainkban is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. A lényege a kislányok termékenységvarázslással egybekötött köszöntése. A köszöntés négy főmozzanatból áll: négy kislány vezet egy ötödiket, majd egy házhoz érve, az udvaron megállva a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki. Énekelve körbe járják a királynét és végül termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik.
Az ünnephez énekes, táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak, amelyek egyik legismertebb szövegmotívumát szinte minden magyar gyermek ismeri még napjainkban is. Ez a Bújj, bújj zöld ág című dalocska.
A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.
Pünkösdölés: Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adomány-gyűjtésre szolgált. Az Alföldön és Észak-Magyarországon volt jellemző, s nem csak lányok voltak a szereplői. Volt, ahol király és királyné párost jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel.
A kis leánykák fejökre pünkösdi rózsából kötött koszorút téve, fehérbe felöltöznve házról-házra járnak, minden ház előtt körbe állva körülfogják a pünkösdi királynét, s midőn valahová bemennek, Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus-sal beköszöntenek és kérdezik: Szabad-e pünkösdő'nyi? Ha nem szabad, szépen tovább mennek, ellenkező estben pedig éneklik: Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királynéasszonykát."; vagy Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja; vagy A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten kűldötte erősítse meg szívünket.
Szentháromság napja: Pünkösd utáni vasárnap. Kultusza a barokk korban teljesedett ki. Számos szobrot állítottak tiszteletére, sok helyen pedig a templom búcsúnapja.
Úrnapja: Az Oltáriszentség ünnepe, pünkösd utáni második csütörtök, körmenet.
Mozgó ünnep, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön az egyház újra megünnepli az Utolsó vacsora misztériumát, minthogy erre a nagyheti gyász miatt nem volt igazi alkalom. Az Úrnapját (Corpus Domini) a 13. század óta ülik meg. Az egyház szándéka szerint ez az ünnep azt hangsúlyozza, hogy Jézus mennybemenetele után is a hívek között maradt az Oltáriszentség képében. Mindenütt körmeneteket tartanak. Körbehordozzák az Oltáriszentséget, a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal, virágokkal díszített alkalmi oltároknál megállnak, imát mondanak. A vallásos körmeneteket - különösen a középkorban - nagy vigasságok követték. Krónikások jegyezték fel, hogy 1501-ben, a budavári úrnapi ünnepségen a főtér díszes szökőkútjából bor folyt, s mindenki ihatott belőle kedve szerint. A népi hitvilág a Szentség körülhordozásának a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző varázserőt tulajdonít.
A magyar nyelvterület katolikus vidékein e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A tornácra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön "a nagy idő", három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya lángjában égetik el, a hamuját a védendő termény földjébe, a szőlő négy sarkába elássák. A Balaton-felvidéken az úrnapi körmenet sátrának növényeit hazavitték és kis kereszt alakba összekötve a szőlőterület négy sarkára szúrta a szőlősgazda, ezzel is bekertelve, védve a szentelmény erejével a szőlőterületét és a szőlőtermését.
Medárd napja (június 8.)
Medárd az utolsó fagyosszent. Időjárásjósló nap. A közhiedelem szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog. Ha tiszta az idő Medárdkor, akkor kellemes, szép, jó nyárra lehet számítani. A népi rigmus így szól: "Medárd napján, ha esik, 40 napig mindig esik." Szőlőtermelő vidékeken úgy tartották, hogy a Medárd napi eső nem használ a szőlőtermésnek.
Margit napja (június 10.)
Vértanú Szent Margit ünnepe A retek-, és káposzta-, lenvetés ideje. Retkes melléknevet Margit a Muravidéken kapta. A gazdasszonyok ugyanis azt tanácsolják, ha esik az eső Margitkor, legjobb lesz retket vetni, mert alkalmas rá az időjárás.
A retket, káposztát és a lent vetették ezen a napon. A gazdálkodók szerint, ha a kukoricaszál ilyenkor eléri a szekér tengelyét, akkor azon lesz termés. Nem nyitották ki egész nap az ablakot, nehogy sok légy legyen az éven. Monostoron úgy tartották, hogy "Margit asszony" minden konyhába beereszt egy kötővel a legyekből.
Páduai Szent Antal napja (június 13.)
A háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb "alamizsnás" mestere. Dologtiltó napnak tartották. Páduai Szent Antal ünnepét a ferencesrendi szerzetesek terjesztették hazánkban. A templomokban gyakran látni szobrát adománygyűjtő perselyekkel.
Ezen a napon nem fogták be az állatokat, vagy láncon hajtották át, hogy erősek legyenek, mint a lánc. Az emberek Páduai Szent Antalhoz imádkoztak, hogy megőrizze állataikat a vadállatoktól. Helyenként dologtiltó nap volt. Az asszonyoknak, nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy kelések legyenek a kezükön. Bács-Bodrog vármegyében férjjósló napnak tartották a lányok.
Éliás napja (június 14.)
Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján. Somlón is emlékeznek olyan esetre, hogy hordókat döntött fel és görgetett le a vihar, sőt borosszekeret is magával ragadott a mély dűlőutakon lehömpölygő áradat. Már hajnalban lehetett következtetni a beálló időváltozásra. Ha a kelő napot szürke felhő övezte, biztosan megérkezett délutánra a neve napját ünneplő Éliás.
Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap. Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.
Vida - Vid - Vitus napja (június 15.)
Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok - a muravidékiek szerint - e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást. A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatták már régóta. Vitus napján rendszerint viharos, zivataros az idő, ilyenkor gyertyát gyújtottak.
Vid vértanú, szent életét a Martyrologium Hieronymianum 450 táján említi, más források szerint 303 táján halt vértanúhalált. Legendája szerint Szicíliában született pogány szülőktől.
Vitus a vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyócsípés, kutyaharapás esetében segít.
Szent Iván napja (június 24.)
A nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A szegedi kirajzású falvakban e napot Búzavágó Szent János napjának szokták emlegetni. A nyári napfordulat napja ez, melyet ősidőktől fogva Európa-szerte lángoló tűz gyújtásával ünnepeltek. A tüzet háromszor kellett átugrani, hogy a tűz tisztító ereje átjárja az illetőt. Ez a Szent Iván vigíliáján, estéjén Európa-szerte gyakorolt kultikus-játékos célú tűzgyújtás és a tűz átugrása a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő, szerelemvarázsló erejébe vetett archaikus hiten alapult.
Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfontosabb időpontja. A más időpontokban gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A tüzet azért gyújtják - a falun kívül, dombon, temetőben -, hogy a gonosz szellemeket, sárkányokat elűzzék. Ezért a tűzzel csontokat, szemetet égetnek, hogy nagy füstje legyen. ("Mintha az ördögnek akarnának tömjénezni.") A tüzet a lányok át szokták ugrani, ebből jósolnak férjhezmenetelükre vonatkozóan.
A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Szintén a XVI. század óta ismert ez a szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének." Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: "Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta."
A XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást kísérő több részes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át.
A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Péter feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.
László napja (június 27.)
László időjósnap, figyelik is az időjárást. Muravidék népe azt tanácsolja: "Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az idő járását."
Péter-Pál napja (június 29.)
Szent Péter és Pál apostolok vértanúhalálának feltételezett napja. Péter-Pál napja az ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka. A Muravidéken megkezdik aratni a rozsot. Szabadka, Kispiac, Bánát, Muravidék, Szlavónia, Szerémség, Baranya népének tapasztalata szerint erre a napra már megszakad a búza gyökere, szőkül, zsendül, pár hét múlva lehet aratni. Topolyán ilyenkor kimentek a gazdák a határba, megnézték a búzát, egy-két kaszasuhintást végeztek. Ez a nap ugyanis tilos nap, és dologtiltó.
 
|
