Sajó Sándor

Magyar sors

Magyarnak lenni nagy szent akarat,
mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva,
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva hősök honszerelmét.
Féltőn borulni minden magyar rögre
S hozzátapadni örökkön örökre...

 

Magyar ének 1919-ben 

Mint egykor Erdély meghajszolt határán 
A fölriasztott utolsó bölény, 
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván 
Búd vadonának reszkető ölén. 
És én, mint véred lüktető zenéje, 
Ahogy most lázas ajkadon liheg, 
A hang vagyok, mely belesír az éjbe 
És sorsod gyászát így zendíti meg: 
... 
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, 
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom... 
Mivé tettétek az én szép hazámat? 
Hová süllyedtél, pusztuló fajom? 
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, 
Rút becstelenség magad és neved, - 
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva 
Lehajtom én is árva fejemet. 

Laokoon kínja, Trója pusztulása 
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar; 
A sírgödör hát végkép meg van ásva, 
A föld, mely ápolt, most már eltakar; 
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, 
De kínja vád s a csillagokra száll, 
Ha végzetem lett magyarrá születnem: 
Magyarnak lennem mért ily csúf halál? 

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának 
És sírt, vesztére, önszántábul ás, 
Hol száműzötté lett a honfibánat 
És zsarnok gőggé a honárulás, 
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad 
S Megváltót s latrot egykép megfeszít, 
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - 
Ah, rajtunk már az Isten sem segít! 

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő, 
Az éjszakába rémes hang üvölt, 
Lehullt az égből a magyar jövendő, 
Milljó görönggyé omlik szét a föld; 
De bánatomnak dacra-lázadása 
- Mint őrület, mely bennem kavarog - 
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra: 
Még nem haltam meg, - élni akarok! 

A mindenségbe annyi jaj kiáltson, 
Ahány magyar rög innen elszakad; 
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom, 
Kikaparom a földbül a holtakat: 
Meredjen égnek körül a határon 
Tiltó karjuknak végtelen sora, 
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon 
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha! 

Soha, soha egy kis göröngyöt innen 
Se vér, se alku, se pokol, se ég - 
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben 
Idegen fajta, hitvány söpredék! 
E száz maszlagtól részegült világon 
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog: 
Magyar vagyok, a fajomat imádom, 
És nem leszek más, - inkább meghalok! 

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, 
Csak magyar földön és csak magyarul; 
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, 
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull; 
De ezt a lelket itthagyom örökbe 
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán 
És belesírom minden ősi rögbe: 
El innen rablók, - ez az én hazám! 

És leszek szégyen és leszek gyalázat 
És ott égek majd minden homlokon, 
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat 
A jó Istentől visszazokogom; 
És megfúvom majd hitem harsonáit, 
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt: 
Bölcsővé lesz még minden ravatal, - 
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig 
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! 

1919 

 

 

 

A világ mely részéről látogatja/látogatod honlapomat?
 

 

 

Büszke vagy a magyarságodra a kultúrádra, a rengeteg népi értékeinkre?

Csatlakozz hozzánk, magyaroktól-magyaroknak egy facebooktól független közösségi oldalhoz!

Ha igaz magyar embertől

vásárolna

     Lilianatura

Megjelent a Trianon Múzeum 2021-es falinaptára, amely a hagyományokhoz hűen konkrét tematika köré épül.A 2021. évi naptár az Ez a föld a mienk  címet viseli.

 

 

 

 

 

 

 

pontSIC - kampány a .sic legfelsőbb szintű domaintartományért

Copyright © 2021 Balagelapja- HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT. Minden jog fenntartva. Designed by JoomlArt.com.