Komáromhoz kapcsolódó híresebb emberek

ALAPY GÁSPÁR (1880-1945) ősi Komárom megyei család sarjaként Észak-Komáromban született. Tanulmányai elvégzése után 1907-ben kezdet el dolgozni az észak-komáromi városházán. 1921-ben Dél-Komáromba jött, ahol bekapcsolódott a város vezetésébe 1922-től helyettes, majd 1928-től kinevezett polgármesterként. Városépítő tevékenysége során virágzó kisváros alakult ki. Népszerűségének köszönhetően és érdemeinek elismeréseként 1939. július 15-től az újra egyesített Komárom polgármestere. 1944 augusztus 31-én nyugdíjba ment. 1944. október 17-én zsidópártolás vádjával a nyilasok letartóztatták, a Csillagerődbe, majd Dachauba hurcolták ahol mint a 136708 számú fogoly halt meg 1945. február 5-én. A legnehezebb időkben is ki merte jelenteni: "Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom."

ALAPY GYULA (1872-1936) író, újságíró, levéltáros Észak-Komáromban született. 1900-ban Komárom vármegye fő-levéltárosává nevezték ki, így alkalma volt Komárom vármegye középkori okleveleit összegyűjteni. 1910-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Szépirodalmi, történelmi és archeológiai tanulmányokat folytatott. Az 1911-ben megalakult Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület főtitkára volt. Számos lapot szerkesztett (Múzeumi Értesítő, Komáromi Újság, Komáromi Lapok stb.). Csaknem 40 évig meghatározója volt Komárom szellemi életének.

ANGYAL KÁLMÁN (1900-1965) a szlovákiai Nagymegyeren született. 1926-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. 1927 novemberében kezdett el rajzot tanítani a komáromi Magyar Királyi Állami Polgári Fiú-és Leányiskolában (ma: Petőfi Sándor Általános Iskola) és itt dolgozott 1965-ig. A komáromi szaktanács járási titkárságán belül 1948-ban megalakult művészeti-csoport alapító tagja és művészeti vezetője, majd az 1950-ben megalakult Komáromi Képzőművészeti Szakkör vezetője volt. Tanítványai közül több neves művész került ki. Képeivel helyi, megyei és országos kiállításokon vett részt. Több mint 30 évig volt Komárom kulturális életének meghatározó személyisége. Dél-Komáromban 2002 januárjában rendeztek emlékkiállítást műveiből.

ANKER ALFONZ (1925-1979) a komáromi postagalamb egyesület alapítója, genetikus. Édesapja a komáromi méntelep parancsnoka volt. 1949-ben megalapította a Komáromi Galambsport Egyesületet. Hivatásos állatnemesítőként tudományos alapossággal művelte a postagalamb-tenyésztést és más állatok nemesítését. Tudományos munkásságáért 1976-ban Eötvös-díjat, 1997-ben posztumusz Parlamenti Emlékérmet kapott.

ÁCS LAJOS (1938-1959) Komárom 1956-os mártírja. 1956. október 30-án nemzetőrnek állt. Bekapcsolódott a Szelepcsényi István-féle szervezkedésbe. 1959. szeptember 8-án "ellenforradalmi" szervezkedés miatt végezték ki. Emléktáblája az egykori Ács vendéglő, a mai Béke Szálló falán található.

BARANYAI JÓZSEF (1876-1951) könyvtáros, író, publiciszta Kamocsán született. Komáromban és Pápán végezte a gimnáziumot, majd Pesten jogi tanulmányokat folytatott. 1906-1945-ig Komárom város könyvtárosa volt. Könyvtárosként fáradhatatlanul kutatta Komárom történetét. Nevéhez fűződik többek között a komáromi színészet, a nyomdászat és a Komárom megyei fejedelemjárás stb. feldolgozása. Számos lap és kiadvány szerkesztője (Komáromi Újság, Komáromi Lapok, Komáromi Kalendárium stb.). 1945 után megfosztották állásától, Tany községben rokonainál élt haláláig.

BERÉNYI ERZSÉBET (1714-1796) ősi nemesi családból származik. 1737-ben férjhez ment gróf Zichy Miklóshoz, aki a szőnyi uradalom tulajdonosa volt. 1758-tól, férje halála után egyedül irányította a birtokot. Birtoklása alatt Szőny soha addig nem tapasztalt ütemben fejlődött.

BOROSS MIHÁLY (1815-1899) Ószőnyben született. Pápán jogot, Pesten orvostant hallgatott. Székesfehérváron telepedett le. Az 1848-as szabadságharcban Fejér megye másodalispánja, ezért a világosi fegyverletétel után családjával a komáromi várba menekült és itt kapott menlevelet. Szabadságharcos emlékeiről szólnak az "Élményeim 1848-1861" és a "Gyásznapok a magyar szabadságharc történetéből" című írásai. 1851-1855-ig Josefstadtban ült börtönben. 1860-ig Pesten, majd újra Fehérváron élt, ahol járásbírónak nevezték ki. Számos folyóiratot szerkesztett. Nyugalomba vonulása után Sárbogárdon halt meg.

CZIBOR ZOLTÁN (1929-1997) a magyar labdarúgás egyik legnevesebb egyénisége, a legendás Aranycsapat tagja, Komáromban kezdte pályafutását. A rendszerváltás után hazatelepült Barcelonából és szívós munkabírásának, széles körű sportkapcsolatainak eredményeként megalapította a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt. Komárom városa 1999-ben a Városi Sporttelepet nevezte el róla, 2001-ben pedig a Klapka György Múzeum kihelyezett kiállításaként a sporttelep irodájában megnyitotta a Czibor Zoltán emlékszobát. Élete során számos kitüntetést vehetett át a magyar futballban nyújtott elévülhetetlen érdemeiért.

EGRESSY BÉNI (1814-1851) színész, zeneszerző, dalszövegíró, népdalgyűjtő. 1842-ben feleségül vette a komáromi származású Kőnig Rózát.1843-ban megzenésítette a Szózatot, 1844-ben megírta a Hunyadi László szövegkönyvét. 1848-ban közhonvédként vonult harcba a magyar szabadságért. 1849 júniusától a komáromi várban teljesített szolgálatot mint a helyőrségi II. Hadtest zenekarának igazgatója, főhadnagyi rangban. Emellett részt vett a Komáromi Lapok szerkesztésében, melyben saját verseit is megjelentette. Augusztusban megírta a Klapka indulót (szövegét később Thaly Kálmán írta). A szabadságharc után megverselte Katona József Bánk bánját, s biztatására Erkel Ferenc zenét szerzett hozzá. Másfél évi betegeskedés után 1851-ben hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található.

HARMOS KÁROLY (1879-1956) Somogy községben született. 1902 és 1908 között külföldön tanult festészetet. 1910 és 1943 között a komáromi bencés gimnáziumban rajztanári állást töltött be. 1911-ben bekapcsolódott az akkor megalakult Jókai Egyesület munkájába és többek között alapító tagja volt a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának (JESZO) 1924-ben. Ennek keretében helyi és felvidéki kiállításokat rendeztek, előadásokat szerveztek. 1920-ban indította el művészeti rajziskoláját, amelyben számos, később nemzetközi hírűvé vált komáromi festőművész kezdte pályafutását. Művészete összetett és ellentétes volt: a fantasztikus mesevilág mellett a jelenkorból merítette témáit. Ezen kívül foglalkozott grafikával, illusztrációval, reklámfestéssel, készített freskót, oltárképet, ipari formaterveket és karikatúrákat. Észak-Komáromban 2000 őszén nyílt emlékkiállítás műveiből.

JÓKAI MÓR (1825-1904) Észak-Komáromban született. A magyar romantikus regényírás legjelentősebb képviselője. A pápai református gimnázium elvégzése után Kecskeméten jogot hallgatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet, de első regényének a sikere után az írói hivatásnak kötelezte magát. Tevékeny szerepet vállalt a forradalom és szabadságharc eseményeiben. Komárom történelmi hagyományai inspiráló erővel hatottak irodalmi munkásságára. Éppen ezért számos regényének színhelye és cselekménye fűződik szülővárosához. Ifjúkori képzőművészeti tevékenysége is jelentős, s ezt a Klapka György Múzeum Képíró-szépíró címmel 2000 tavaszán rendezett időszaki kiállításán is megtapasztalhattuk.

KÁLLAY ÖDÖN (1879-1960) Új-Szőnyben született. 1901-től 40 éven át az ószőnyi községházán dolgozott. Munkája mellett egész életét hihetetlenül gazdag történelmű faluja szellemi és tárgyi öröksége megismerésének, felgyűjtésének szentelte. Megírta Szőny történetét. Brigetio-gyűjteménye a legnagyobb fennmaradt egységes magyarországi antik gyűjtemény. Jelenleg a tatai Kuny Domokos Múzeum tulajdona.

KLAPKA GYÖRGY (1820-1892) kiváló tüzértisztként a bécsi magyar testőrségnél, majd a 12. határőr ezrednél szolgált. 1848-ban honvédségi szolgálatra jelentkezett. 1849. május 28-tól október 2-ig tábornoki rangban a komáromi vár parancsnoka volt. A várat csak megfelelő feltételekkel adta át a császáriaknak. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült. A kiegyezés után hazatért és országgyűlési képviselő lett. Emlékiratai értékes forrásai a szabadságharc és az emigráció történetének.

THEODOR KÖRNER (1873-1957) Új-Szőnyben született, ahol édesapja katonatiszt volt. Ő maga szintén katonaként kezdte a pályafutását, s csak az I. világháború után kezdett politizálni. 1923-34-ig a szociáldemokrata párt parlamenti képviselője. Minden erejével küzdött Ausztria Németországhoz csatolása ellen. 1945-1951-ig Bécs polgármestere, 1951-1957-ig az Osztrák Köztársaság elnöke volt.

KULTSÁR ISTVÁN (1760-1828) író, szerkesztő Észak-Komáromban született és ott is kezdett el tanítani. Később Szombathelyre helyezték. Jelentős volt kiadói tevékenysége. Nagylelkűen támogatta a magyar színészetet. 4000 kötetes könyvtárát 1827-ben Komárom vármegyének ajándékozta.

LEHÁR FERENC (1870-1948) Észak-Komáromban született. Édesanyja régi komáromi nemesi család tagja volt, akivel édesapja katonakarmesterként ismerkedette meg. Lehár szintén katonakarmester volt. Zeneszerzői pályafutását operettek komponálásával kezdte. Élete nagy részét Bécsben töltötte, majd élt Berlinben és Zürichben is. A század eleji operett egyik legkiválóbb képviselőjeként az egész világon meghódította az operett kedvelőket.

LENHARDT GYÖRGY (1901-1977) Észak-Komáromban született. A bencés gimnáziumban Harmos Károly tanítványa volt. A Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, majd hazatérve a JESZO alapító tagja lett. A trianoni békekötések után családjával Dunaalmásra költözött és az Almásfüzitői Timföldgyárban kapott munkát. Nyugdíjba vonulása után a tatai múzeum restaurátora lett. Az 1930-as évektől gyűjtötte lakóhelye régészeti emlékeit. Műveiből Dél-Komáromban 1997-ben rendeztek emlékkiállítást.

NAGY MÁRTON (1901-1990) Észak-Komáromban született. 1920 és 1923 között a Budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója. Hazatérése után egy ideig Harmos Károly tanfolyamán asszisztált. A JESZO alapító tagja. A második világháború után feleségével együtt áttelepítették Magyarországra. 1955-ben Dél-Komáromban helyezkedett el rajztanárként, és tanítás közben pedagógiai diplomát szerzett. 1965-ben ment nyugdíjba a volt Klapka György Általános Iskolából. A szegénysors komáromi festőjeként is emlegetik. Műveiből Dél-Komáromban 2001 őszén rendeztek kiállítást születésének 100. évfordulója alkalmából.

PATAY LÁSZLÓ (1932-2002) festőművész Észak-Komáromban született. Örsújfalun laktak, ahonnan a második világháború után Kismegyerre telepítették a családot. A budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Barcsay Jenő utódaként művészeti anatómiát tanított. Táblaképei szinte a világ minden táján megtalálhatók, köz-és magángyűjteményekben. Nagy számban festett egyházi falképeket. Számos egyéni és csoportkiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Munkásságát, tehetségét, elhivatottságát Munkácsy-díjjal, Tornyai-plakettel, Érdemes művész kitüntetéssel, II. János Pál pápától Pro Ecclesia et Pontifice-díjjal jutalmazták. Tagja volt a Tudományok, a Művészetek és az Irodalom Európai Akadémiájának, valamint a Magyar Művészeti Akadémiának. Műveiből Dél-Komáromban 1998-ban rendeztek kiállítást.

PÁLFFY MIKLÓS (1552-1600) 1584 -től haláláig volt a komáromi vár főkapitánya. A legjobb tudása szerint igyekezett előmozdítani a kiemelkedő stratégiai fontosságú vár megerősítését. Komárom hadászati jelentőségét növelte a tény, hogy a Vág Komárom feletti szakaszán hadihidat veretett. Kijavította a komáromi várat, megépíttette a dunai és a Vág-dunai palánkokat és megszervezte a Csallóköz védelmét. Számos török ostromot vert vissza sikeresen, köztük Szinán basa 1594. évi félelmetes ostromát.

 

RAUSCHER GYÖRGY (1902-1930) Dorogon születetett. Egyéves korában családjával Komáromba költözött, ahol édesapja körorvosi állást kapott. Grafikai és festészeti tanulmányait a komáromi bencés gimnáziumban, Harmos Károly növendékenként kezdte meg. Érettségi után Bécsben tanult, majd képzőművészeti tanulmányokat folytatott a Budapesti Képzőművészeti Akadémián. 1927-ben Berlinbe költözött, ahol a társasági és a művészvilág nagyjait festette meg. Ezt követően Nizzában, majd Párizsban élt. Az új tárgyiasság nevű művészeti irányzat legkiemelkedőbb hazai képviselője szülővárosában halt meg. Fivére, Rauscher László tulajdonában volt művei hagyatékilag a komáromi Klapka György Múzeum tulajdonába kerültek. Dél-Komáromban 1996-ban, Észak-Komáromban 2000-ben rendeztek emlékkiállítást.


RÁFAEL GYŐZŐ 1900-ben született Észak-Komáromban. Harmos Károly tanítványa volt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1929-ben a Közel-Keletre ment. Mintegy 10 évig élt Libanonban, ahol dolgozott restaurátorként, festőként. Paloták, szállodák felújítását, művészeti kialakítását végezte. Nevéhez fűződik a bejrúti parlament freskóinak elkészítése. 1940-ben hazatért, Erdélyben és a Balatonnál dolgozott. A II. világháború után számkivetett lett, s csak 1965-ben térhetett újra vissza a művészvilágba. Ekkor már főleg nonfiguratív festményeket készített. 1981-ben halt meg Budapesten. Dél-Komáromban 1996-ban volt kiállítása.

SÁRKÁNY FERENC (1867-1927) Észak-Komáromban született régi komáromi nemesi család sarjaként. Iskoláit Komáromban és Győrben végezte, majd Budapesten tanult jogot. 1889-ben megyei aljegyző lett, majd 1891-1912-ig Komárom törvényhatóságú város rendőrkapitánya volt és ebbéli tisztjében további megbecsüléseket szerzett magának. Számos társadalmi funkciót töltött be. 1912-ben a munkáspárt képviselője lett. 1915-től az Országos Hadigondozó Hivatal vezetője miniszteri tanácsosi pozícióban. Súlyos cukorbetegsége miatt 1925-ben vonult nyugalomba. Nevéhez fűződik 1901-ben a Nepomuki Szent János szobor Koppánmonostorra helyezése.

SCHMIDTHAUER ANTAL (1816-1880) gyógyszerész Nagyberecsken született. 1843-ban költözött Komáromba, ahol megvette az 1789-ben alapított "Megváltó" (Salvator) gyógyszertárat. 1863-ban megvásárolta a Nagyigmánd község határában felfedezett keserűvíz-források területét és megalapította az Igmándi Keserűvíz Kútvállalatot.

SCHMIDTHAUER LAJOS (1853-1943 ) gyógyszerész Észak-Komáromban. született. 1873-ban szerzett gyógyszerész oklevelet Budapesten. Először édesapja mellett kezdett dolgozni, majd 1880-ban átvette a gyógyszertár és a keserűvíz-telep vezetését. Nevéhez fűződik az Igmándi keserűvíz nagybani árusítása és a dél-komáromi palackozó-és elosztótelep létrehozása, ahol 1962-ig folyt a munka.

ID. SZINNYEI JÓZSEF (1830-1913) bibliográfus, irodalomtörténész, könyvtáros Észak-Komáromban született. A szabadságharc idején honvédként a komáromi várban szolgált. Emlékeit a "Komárom 1848/49-ben" című dokumentatív erejű könyvében írta meg. Megszervezte a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaptárát és a Magyar írók élete és munkái című kötetfolyamában mintegy 30.000 írót dolgozott fel lexikális igénnyel. Szorgalmával érdemelte ki a "Gőz-hangya" nevet.

TAKÁTS SÁNDOR (1860-1932) piarista tanár, történetíró Észak-Komáromban született. Könyvei főleg a török háborúk korával foglalkoznak, de számos komáromi tárgyú, Komárom és környéke történetét feldolgozó publicisztikája ismert. Munkássága elismeréseként az MTA és a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Szívesen tartózkodott szülővárosában, gyakran kereste fel Erzsébet-szigeti kertjüket.

DR. TOÓTH ZSIGMOND (1879-1928) Észak-Komáromban született. 1914-ben jogtudományi államvizsgát, majd államtudományi doktorátust szerzett Budapesten. 1914-ben kezdett el dolgozni a Polgármesteri Hivatalban. 1919-ben magyar Komáromba jött, hogy kézbe vegye az önállóvá lett város igazgatását. Kezdetben mint helyettes polgármester, majd 1925-től mint tanácsnok. Számos társadalmi funkció betöltője. Sírja a dél-komáromi temetőben található.

TUBA JÁNOS (1885-1920) tősgyökeres komáromi családból származik. Aljegyzőként kezdett dolgozni a komáromi városházán. 1880-ban alapítója volt a Komáromi Lapoknak és ezzel egy csapásra bekerült a közélet forgatagába. Főjegyző lett, majd 1892-től a Komárom-vidéki takarékpénztár igazgatója és 1905-ig Komárom országgyűlési képviselője volt. Kezdeményezője volt az állandó dunai vashíd felépítésének és a Klapka-szobor felállításának.

ZSOLT BÉLA (1895-1949) Új-Szőnyben született. A komáromi bencés gimnáziumban, majd a budapesti egyetemen tanult. A magyar publicisztika számára Bródy Sándor fedezte fel. Több polgári radikális lap újságírójaként dolgozott (Világ, Magyar hírlap, Toll). Színdarabjai, regényei, cikkgyűjteményei bizonyítják rendkívüli munkabírását. A polgári radikalizmus egyetlen itthon maradt képviselője. A fenyegetett zsidóság és a parasztság védelmében írta cikkeit. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, majd 1944-ben Németországba. 1945-ben tért haza. Villámcsapás című önéletírásában enyhén karikírozott hangnemben ír szülővárosáról.

 

 

 

A világ mely részéről látogatja/látogatod honlapomat?
 

 

 

Büszke vagy a magyarságodra a kultúrádra, a rengeteg népi értékeinkre?

Csatlakozz hozzánk, magyaroktól-magyaroknak egy facebooktól független közösségi oldalhoz!

Ha igaz magyar embertől

vásárolna

     Lilianatura

Megjelent a Trianon Múzeum 2021-es falinaptára, amely a hagyományokhoz hűen konkrét tematika köré épül.A 2021. évi naptár az Ez a föld a mienk  címet viseli.

 

 

 

 

 

 

 

pontSIC - kampány a .sic legfelsőbb szintű domaintartományért

Copyright © 2021 Balagelapja- HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT. Minden jog fenntartva. Designed by JoomlArt.com.