Az évszázadokon keresztül formálódó magyar konyhaművészet még ma is az ősi mgyar ételkészítésre utal.A magyarok által igazán ízletesnek tartott ételben a pentaton(édes,savanyú,sós,keserű,csípős)ízharmónia jelemik meg,melyből egyik íz sem „lóg ki”,nem válik dominánssá,s éppen ettől élvezetes.Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek,és ezek mindig leveses,szaftos fogások,mint őseink legfőbb áldozati ételei. A máig használatos fűszernövények közül a tárkonyt és a csombort(borsikafű)X.században a magyarok hozták be Európába.De előszeretettel használták őseink a kakukkfüvet,a köményt,a fokhagymát,a szurokfüvet,a kaprot,a turbolyát,a citromfüvet,a fehér mustárt,a zsályát,a gyömbérgyökeret,valamint gyümölcsöket(áfonya,fekete ribiszke)és virágokat(ibolya,körömvirág,rózsaszirom). Számos alapanyagot használ a mai magyar konyha,melyek szimbolikus jelentésük,vagy ízük miatt évszázadokon át,nemzedékeken keresztül öröklődtek,s maradtak fenn.(pl.vöröshagyma,káposzta).Jó néhány közülük máig csak nálunk használatos(pl.fehérrépa). A tej savanyításával nyert kötő-,sűrítő-,vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke,hanem egyetlen más világkonyhában sem használatos.S bár a tejszínt másutt is használják,de a magyar ételekben éppen a pentaton ízharmónia révén egész más jelentőséget kap. Őseink ételkészítési(tartósítási)módszereire utal vissza a magyarok savanyúság szeretete,melyek elkészítési módjai közül néhány mindmáig egyedülálló(pl.kovászos uborka). |
|